Kell nekem, ez az Igazság

Kell nekem, ez az Igazság,
S az ár, mit érte megadok,
Hogy felteszem a kérdést újra meg újra meg újra.

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Átmeneti rendek

Közértbe mész, de nem tudod, miért. 
Süt a tavasz a körút menti fákról, 
szél borzolja a fürtös lombokat, 
mint nők haját egy roppant ventilátor, 
s nem marad belül semmi gondolat. 
Egy tócsa vagy csak. Fölszárít az orkán. 
Csészényi tea – halkan párologsz. 
Felhő leszel, vízgőz az Úrnak jobbján. 
A földre hullasz, mint a záporok.

Závada Péter - Átmeneti rendek (részlet)

Posted in: Meg minden

Kérdések természetesnek vett, de jobban belegondolva bizarr dolgokról

Három kedvenc kérdésem olyan dolgokról, amik annyira velünk vannak a mindennapokban, hogy természetesnek vesszük létüket, és jobbára eszünkbe sem jut elcsodálkozni rajtuk, vagy csak nagyon ritkán. Ne hadard el őket, hadd ülepedjenek:

  1. Miért van inkább valami, mint semmi? Vagyis: miért létezik az univerzum? Miért létezik bármi? Miért nincsen inkább semmi? És az milyen lenne?
     
  2. Miért van öntudatunk? Mi az öntudat? Miért nem vagyunk csak rendkívül fejlett biorobotok öntudat nélkül? Miért éljük át a dolgokat, mi egyáltalán ez a jelenség, ez az átélés?
     
  3. Mi az idő és miért észleljük pont úgy, ahogy? Elvileg nincs kitüntetett iránya, miért haladunk benne mégis akaratunktól függetlenül egyik irányból egy másikba, jóllehet közel sem állandó tempóban?

Oké, 42, haladjunk :) Ezek a kérdések nyilván sokakban felmerültek már, a legtöbben mégis axiómának tekintik mindazt amire vonatkoznak. Minél inkább természetesnek érzed bármelyiket, vagy minél inkább van kész válaszod amit gyorsan rá tudtál vágni a fentiekre, annál inkább valószínű, hogy még nem jutottál el a felfedezésig, hogy ezek egyáltalán nem természetes dolgok (a szó "magától értetődő" jelentésében). Sőt, bizarrak. 

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Helyzetjelentő

Elképesztő mennyiségű piszkozat vár arra, hogy kidolgozzam és publikáljam. Nagyságrendileg úgy ... 50 körül lehet, de lehet, hogy keveset mondtam.

(Általában ha ihletem van, csak leírok pár szót, gondolatot, néha csak egy post-itre, néha ide, piszkozatnak, hogy majd később foglalkozzak vele. Aztán általában úgy marad.)

Lassan ideje lenne rászánnom egy fél napot - napot, megírni legalább ezen mennyiség felét és betárazni időzítve. Akkor nem lenne hetekig ekkora csönd. Nem mintha nem lenne mondanivalóm :)

Sálálá.

Ja, és csak hogy valami teljesen profán és ide nem illő dolgot is mondjak, kell nekem egy lófej maszk. Ilyen.

 

Posted in: Meg minden

A leglehangolóbb felfedezés az agyról

Csak megerősíti amit eddig is sejtettem:

http://www.alternet.org/media/most-depressing-discovery-about-brain-ever

Emberek, akik egyébként jó matematikából, teljesen bénának bizonyulnak adott esetben egy probléma megoldásában, ha a helyes megoldás szembe menne a (politikai) hitükkel.

Azt gondolnád, hogy az újságírás, az oktatás, a tudományos bizonyíték mind olyan eszköz, amelyek birtokában helyes döntéseket hozunk. Erre kiderül, hogy egyáltalán nem az információ hiánya a fő probléma, hanem az, ahogyan a tudatunk működik. Szeretnénk azt hinni, hogy racionális lények vagyunk, de közben minden jel arra mutat, hogy igazából csak utólagosan racionalizáljuk magunknak azt, amit már eleve gondoltunk valamiről.

Több kísérletben a résztvevőket egyszerű grafikonok kielemzésére kérték: mit mutatnak a puszta számok, javuló vagy romló tendenciát? Amennyiben a kérdést úgy tálalták előzetesen, hogy a számok egy az alany számára fontos politikai töltettel bíró kérdésre vonatkoznak, akkor amennyiben az eredmény szembement azzal amit eleve gondoltak róla, egyszerűen nem tudták kiolvasni a számokból a helyes választ. Ha ezek után ugyanezeket az értékeket grafikon helyett megkapták táblázatban is, azzal a körítéssel, hogy egy adott bőrápolószer eredményességéről szólnak (a kérdező számára semleges téma), akkor érdekes módon azonnal képesek voltak helyesen értelmezni azokat.

(Ezen a ponton nekem felmerül, hogy ez mennyire tudatos működés - vajon tudták a politikai töltetű kérdésnél, hogy mi lenne a helyes válasz, csak nem voltak hajlandóak kimondani, vagy még maguk számára is öntudatlan volt ez a folyamat, és tényleg azt olvasták ki a számokból, amit ki is mondtak?)

Érdekes adalék, hogy azon esetekben, amikor a politikai töltetű kérdést megelőzően megkérték az alanyokat, hogy írjanak néhány mondatot egy olyan élményről, amitől jobban érezték magukat (egy kis egó / pozitív önérzet tuning), akkor sokkal nagyobb valószínűséggel adtak a tényeknek megfelelő válaszokat.

Ami persze rámutat arra, hogy az egész az egónk körül forog. Mindegy, mit mondanak a tények, ha én az ellenkezőjét tartom helyesnek hitbéli, világnézetbeli, politikai, érzelmi alapon, és azzal azonosulok! Akkor annak kimondása, hogy a dolgok állása szerint nem nekem van igazam, egyenlő az egó kis halálával. Ki akarná beismerni, hogy nem helyesek az elképzelései?

Csak hát ennek sokkal mélyebb következményei vannak. Mindannyian tudjuk, hogy ha valakinek határozott elképzelése van a dolgokról (akár vallási, akár politikai alapon például), akkor lehetetlen meggyőzni. Mind ismerünk ilyen embereket. Mondhatsz nekik bármit, nem fogják megváltoztatni a véleményüket. Akkor sem hiszik, ha látják, van, amelyik ezt kerek perec ki is jelenti. De itt most nem csak őróluk van szó. Nem csak a látványosan bigott vagy vakhitű emberekkel. Hanem velünk. Mindennapi emberekkel. Mi értelme van ezek után érvelni? Észérvek, bizonyítékok, viták, beszélgetések? Minek mindez, ha úgysem győzöd meg a másikat? És egyáltalán, hogyan mondj el így bármi fontosat, ha egyszer a másik teljesen irracionális alapon ellenáll neki?

Maximum egymásra csapjátok a telefont vagy az ajtót, mindketten sértődötten.

Ha tényleg racionális lények lennénk, akiknek az igazság a fontos, nem az, hogy a dolgok mindenképp úgy működjenek, ahogy számukra szimpatikus, akkor a következő módon történne: két ember leül beszélgetni valamiről ami kapcsán eltérő nézeteket vallanak. Higgadtan, barátságos hangnemben, közbevágás vagy a hangjuk felemelése nélkül, mosolyogva előadják amit gondolnak. Végül az egyik fél érvekkel alátámasztja, hogy a másiknak nincs igaza, aki ezt mosolyogva megköszöni, és elfogadja a másik véleményét, és onnantól kezdve sajátjaként kezeli azt.

Ugye milyen rohadtul életszerűtlen?

Pedig hát ez lenne a racionális.

Nem a dráma és veszekedés és összeveszés és meggyőzhetetlenség.

Mindenesetre most már kutatás is alátámasztja, hogy ilyenek vagyunk, és nem olyanok, amilyennek szeretnénk hinni magunkat. Nem igaz, hogy "hiszem, ha látom" - nem azt hisszük amit látunk, ellenkezőleg: azt látjuk, amit hiszünk. Azt látjuk, amit látni akarunk. Nem a világnézetünket igazítjuk a világhoz, a tényekhez, hanem a valóságot torzítjuk hozzá a véleményünkhöz. Mindannyian. És még csak észre sem vesszük.

(Várjunk, azt mondtam volna az elején, hogy csak megerősíti amit eddig is hittem? Akkor tényleg az áll a cikkben ami, vagy csak én látom bele? ;) Áh, a végtelen önrekurzió szépsége...)

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Egy képben a lényeg

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Ha gömbölyű, cipeljük; ha szögletes, gurítjuk

Az átlagpolgárnál is silányabb erkölcsű, félanalfabéta kirakatbábukat sztárolunk nyálcsorgatva a hitelre vásárolt plazmatévé előtt, milliárdokért stadionokat építünk párszáz futballhuligánnak, miközben orvosaink, mérnökeink és a valódi, előrevivő teljesítményt még nyújtani képes szürkeállományunk java hanyatt-homlok menekül ebből a barbár országból. De hát nálunk minden fordítva működik, itt a metróban az óra nem azt mutatja, mikor jön a következő szerelvény, hanem hogy hány perce ment el az előző. Ha gömbölyű, cipeljük; ha szögletes, gurítjuk.

(Forrás, szerző ismeretlen, sajnos, a google sem ad rendes találatot)

Posted in: Meg minden

Amit nem gondoltál volna a varjakról

Nemrégiben bukkantam bele az alábbi animgifbe a neten, amin jócskán elképedtem:

Megmutattam a kollégáknak, megosztó volt - volt, aki elsőre azt mondta, ez kamu, fotosop, vagy csak betanították. Úgyhogy utánanéztem, és kiderült, hogy épp az ellenkezője az igaz. A varjak elképesztően intelligens állatok, a nagymajmokéval összevethető mértékben.

Néhány teljességgel meghökkentő dolog, amit valószínűleg nem tudtál róluk:

Posted in: Meg minden

A szem előtt lebegő amorf dzsuva

Már nem halok meg hülyén. 

Világos felületeket nézve a szem előtt megjelenő lebegő, többnyire átlátszó, amorf kis foltok embrionális kor óta jelen vannak mindenki szemében. Az oka ezeknek az, hogy a szemben lévő üvegtest kialakulása után az ezt létrehozó erek elsorvadnak, de nem tudnak teljesen felszívódni, ezért mikroszkopikus darabjaik az üvegtestben található vízszerű folyadékban lebegnek folyamatosan. A folyadék miatt van az is, hogy a hirtelen fejmozdulatoknál a lebegő foltok mozgása kis ideig követik a fej elmozdulását, majd a gravitációnak engedelmeskedve süllyedni kezdenek.

Forrás: napivaganysag.blog.hu

Posted in: Meg minden

A "lehetetlen" fejtörő

Adott három ház, ahova be kell kötni a gázt, a vizet, és az elektromosságot.


Mindháromba mindhármat. Kösd össze őket úgy, hogy a vonalak ne keresztezzék egymást :)

Posted in: Meg minden