Egy képben a lényeg

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Mid van?

Pénzed? Papírok csupán. Viheti magával a betörő.

Bankban tartod? Akkor számjegyek a virtuális térben. Zárolhatják, és sose látod többet.

Ruhád, könyveid, bútoraid? Elviheti egy lakástűz.

Egészséged? Két szép szemed, látásod, hallásod, négy végtagod? Becsüld meg őket, nem mindenki élvezheti őket egy életen át.

Emlékeid? Jöhet amnézia, de az agyad magadtól is szortíroz, és elhalványulnak majd.

Párod aki szeret? Sosem tudhatod, neki mit jelent ez, és ő belül hogyan éli meg a kapcsolatotokat. Hűséget fogad és veled akar élni? Nézd meg a válási statisztikákat.

Szeretteid? Elhagyhatnak vagy meghalhatnak.

Nem, ez nem egy pesszimista kiálvtány. Csak azt mondom, hogy a dolgok állandóságába vetett hited illúzió. A birtoklásé, hogy van bármid is, vagy elérhetsz bármit is, még inkább. 

Minden amid van, elvesztheted.

Ha ezt a mindent elvesztenéd, mi maradna belőled? 

Csak az öntudatod (ami nem azonos az én-tudatoddal, az egóddal).

Akkor mid van igazán azok közül, amivel azonosulsz?

Azok közül semmid nincs.

Mondd, mire jó, hogy programozok? Az alkalmazások amiket készítek, idővel senkinek nem fognak kelleni. A technológiát elsöpri az idő. Az információt tároló bitek utolsó példányát is előbb-utóbb törölni fogja valaki. Akkor mire jó az egész? Csak arra, hogy élvezem-e, mint folyamatot. Ha nem, akkor tényleg semmi értelme nincs.

Kellő idő elteltével semmi nem marad utánunk, és semmi amit tettünk, nem fog jelentőséggel bírni. (Én sem tudok már semmit az ükszüleimről, egyikről sem. Pedig tizenhat is van belőlük. Még a nevüket sem. Nemhogy azt, hogy kik voltak, mit gondoltak, mit tettek, kit szerettek, miért éltek.)

Ezt azért mondom, mert látom, hogy túl sokan basznak el egy életet arra, hogy úgy élnek, mintha lenne feláldozható húsz-harminc-hatvan évük az életükből, ami viszont rohadtul fog hiányozni, amikor majd menni kell.

Csak az itt és most van. Csak az számít, hogy élvezed-e az élményeket amiket átélsz életed során.

(Nem leszek álszent, bevallom: én most nem. És ezen változtatni kell. Kellene tudni. De ez már egy másik sztori)

 

Posted in: Az élet

Ha gömbölyű, cipeljük; ha szögletes, gurítjuk

Az átlagpolgárnál is silányabb erkölcsű, félanalfabéta kirakatbábukat sztárolunk nyálcsorgatva a hitelre vásárolt plazmatévé előtt, milliárdokért stadionokat építünk párszáz futballhuligánnak, miközben orvosaink, mérnökeink és a valódi, előrevivő teljesítményt még nyújtani képes szürkeállományunk java hanyatt-homlok menekül ebből a barbár országból. De hát nálunk minden fordítva működik, itt a metróban az óra nem azt mutatja, mikor jön a következő szerelvény, hanem hogy hány perce ment el az előző. Ha gömbölyű, cipeljük; ha szögletes, gurítjuk.

(Forrás, szerző ismeretlen, sajnos, a google sem ad rendes találatot)

Posted in: Meg minden