A szeretet cselekszik

Vajon szeretet-e, ha csak olyat teszel, ami nem kerül erőfeszítésedbe?

Vagy olyat, ami csak a saját identitásod megőrzését szolgálja - hogy megfelelj a magadról alkotott képnek, vagy annak, amit szeretnél, hogy mások mit gondoljanak rólad?

Szeretet-e a gyávaság, hogy megmondd a másiknak, ha valami nem jó? Ha a békesség nevében elhallgatsz dolgokat, pedig talán te vagy neki az egyetlen, aki tükröt tarthatna elé és segíthetne változni, jobbá válni? Ha megtagadod tőle a lelki fejlődés lehetőségét, csak mert félsz, hogy elhagy ha nem vagy bólogató jános?

Önzés ez, nem szeretet. Hogy neked ne legyen rossz, hogy téged ne hagyjon el, hogy neked ne kelljen konfrontálódnod. Az, hogy erre rámegy a kapcsolatotok, és emiatt végül ő fog szenvedni, hát istenem, még mindig jobb ha te hagyod el őt, mintha téged hagyott volna el, nem?

És még azt hiszed, hogy önzetlen vagy? Nem az az önzetlenség, ha olyan dologról mondasz le, ami nem fontos neked! Ahogy nem bátor aki nem is fél, úgy nem önzetlenség, ha csak olyan dolgot teszel, ami amúgy sem esik nehezedre, miközben nem, vagy csak kelletlenül, ne adj isten duzzogva vagy hajlandó valamire, ami meg de!

A gyáva, önző, lusta ember csak a szeretetérzést lovagolja meg, amíg az tart, anélkül, hogy különösebben tenni akarna érte, a másikért, vagy a kapcsolatért bármi erőfeszítést. Amikor pedig alábbhagy az érzés, rebben tovább.

A szeretet cselekszik.

A szeretet hajlandó erőfeszítésre, és ezért nem vár elismerést.

A szeretet felvállalja a kellemetlent, ha az a másik lelki fejlődését szolgálja.

A szeretet nem áldoz fel pillanatnyi jóért hosszú távú boldogságot.

A szeretet felvállalja a másik elvesztésével járó fájdalmat, ha ez a másik érdekét szolgálja.

És végül:

A szeretet nem nevel búra alatt rózsát. Nyitott tenyerén hordozza a pillangót.

Posted in: Az élet

I knew all the rules, but the rules did not know me

Consider me a satellite, forever orbiting