Képpel mondom el

És tested egyetlen sejtet sem tartalmaz azokból már, mint amikkel születtél. És minden atomjuk egy csillag belsejében keletkezett valamikor.

Meg aztán...

Emlékekről

Amikor megtanulunk valamit, akkor hosszú távú emlék jön létre a megszilárdulás (konszolidáció) folyamata segítségével, ami fehérjék képződésén alapul. Amikor felidézünk valamit, akkor az emlék egy kis időre instabillá válik, majd egy újabb megszilárdulási folyamatban újrastabilizálódik. Vagyis tulajdonképpen nem arra emlékezünk vissza, ami eredetileg történt, hanem inkább arra, hogy miként idéztük fel legutóbb a történést. Ha megtörjük az emlék felidézését követő újraszilárdulási folyamatot, akkor befolyásolhatjuk az emlék tartalmát.

(forrás: index.hu, kiemelés tőlem)

Semmi nem történik ok nélkül

De néha az ok pusztán az, hogy hülye vagy és elkúrod a dolgokat.

:P

 

Más tollával III.

"Az emberek többsége egy pillanatig sem tud valamilyen megváltás-kép délibábja nélkül élni. Ezért csak vár, vár, és közben türelmetlenül elfogadja azt, ami nem kell neki, mert minden korszakot átmenetinek érez.

Majd holnap, majd hétfőn, majd jövőre kezdődik az igazi élet... Nem tudja, hogy minden napja igazi élet - ami lassan elmúlik, s egy napon ráébred arra, hogy most már minden úgy marad, ahogy van, nincs lehetőség újrakezdésre. Szerintem mindezzel szemben egyetlenegy lehetőségünk van: megtanulni szeretni a saját történetünket, minden vacakságával és csalódásával együtt."

Popper Péter

Ugyanaz, egy más megközelítésben

Ha már tudod, hogy mi a bűvész trükkje, többé nem nyűgöz le a varázslat.

Nyitott kérdés

Ennyi lerántott lepel, elvesztett illúzió, ennyi rádöbbenés...

Ennyivel kevesebb, korábban túlértékelt aspektus, egy ilyen magasra rakott mérce...

... és ennyi sikertelen siker után ...

Lehetséges-e még egyáltalán a szerelem?