Kell nekem, ez az Igazság

Kell nekem, ez az Igazság,
S az ár, mit érte megadok,
Hogy felteszem a kérdést újra meg újra meg újra.

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Körbeér

Egyszer volt egy ilyen ötletem, hogy mi van, ha az univerzum amiben élünk tetszőleges skála mentén körbeér. Megmagyarázom. Szóval például ahogy nem lapos a Föld hanem gömbölyű, ha sokat mész ugyanabba az irányba, akkor kilyukadsz oda ahonnan elindultál. Ez persze akár az univerzumra is igaz lehet (más kérdés, hogy még a fény sebességével haladva is nagy fába vágnád vele a fejszédet asszem...), de mi van, ha nem csak térben értelmezhető a kérdés? Hanem időben? Vagy tetszőleges skála mentén?

Mi van, ha mondjuk zoomolás mentén is igaz ez?

Vagyis: ha sokat mész "lefelé", akkor egyszer csak a nagyon kicsi után a nagyon nagynál találnád magad.

Vagy: nagyon sokat mész "kifele", akkor egyszer csak (jóval túl a látható univerzumon túl) kibukkansz egy sejtből egy másik vagy akár ugyanezen világban?

(Mint egy fraktál. Ekkor persze az olyan fogalmak, minthogy kicsi és nagy... már pont annyira értelmetlenek, mint a gömbölyű Földön bárhol kitüntetetten "fent" és "lent"-ben gondolkozni.)

Szó mi szó, már rég eljátszottam ezzel a gondolattal, amikor egyszer csak jött ez, és kimondta a gondolatomat képileg:

Posted in: A világmindenség

Kérdések természetesnek vett, de jobban belegondolva bizarr dolgokról

Három kedvenc kérdésem olyan dolgokról, amik annyira velünk vannak a mindennapokban, hogy természetesnek vesszük létüket, és jobbára eszünkbe sem jut elcsodálkozni rajtuk, vagy csak nagyon ritkán. Ne hadard el őket, hadd ülepedjenek:

  1. Miért van inkább valami, mint semmi? Vagyis: miért létezik az univerzum? Miért létezik bármi? Miért nincsen inkább semmi? És az milyen lenne?
     
  2. Miért van öntudatunk? Mi az öntudat? Miért nem vagyunk csak rendkívül fejlett biorobotok öntudat nélkül? Miért éljük át a dolgokat, mi egyáltalán ez a jelenség, ez az átélés?
     
  3. Mi az idő és miért észleljük pont úgy, ahogy? Elvileg nincs kitüntetett iránya, miért haladunk benne mégis akaratunktól függetlenül egyik irányból egy másikba, jóllehet közel sem állandó tempóban?

Oké, 42, haladjunk :) Ezek a kérdések nyilván sokakban felmerültek már, a legtöbben mégis axiómának tekintik mindazt amire vonatkoznak. Minél inkább természetesnek érzed bármelyiket, vagy minél inkább van kész válaszod amit gyorsan rá tudtál vágni a fentiekre, annál inkább valószínű, hogy még nem jutottál el a felfedezésig, hogy ezek egyáltalán nem természetes dolgok (a szó "magától értetődő" jelentésében). Sőt, bizarrak. 

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

A leglehangolóbb felfedezés az agyról

Csak megerősíti amit eddig is sejtettem:

http://www.alternet.org/media/most-depressing-discovery-about-brain-ever

Emberek, akik egyébként jó matematikából, teljesen bénának bizonyulnak adott esetben egy probléma megoldásában, ha a helyes megoldás szembe menne a (politikai) hitükkel.

Azt gondolnád, hogy az újságírás, az oktatás, a tudományos bizonyíték mind olyan eszköz, amelyek birtokában helyes döntéseket hozunk. Erre kiderül, hogy egyáltalán nem az információ hiánya a fő probléma, hanem az, ahogyan a tudatunk működik. Szeretnénk azt hinni, hogy racionális lények vagyunk, de közben minden jel arra mutat, hogy igazából csak utólagosan racionalizáljuk magunknak azt, amit már eleve gondoltunk valamiről.

Több kísérletben a résztvevőket egyszerű grafikonok kielemzésére kérték: mit mutatnak a puszta számok, javuló vagy romló tendenciát? Amennyiben a kérdést úgy tálalták előzetesen, hogy a számok egy az alany számára fontos politikai töltettel bíró kérdésre vonatkoznak, akkor amennyiben az eredmény szembement azzal amit eleve gondoltak róla, egyszerűen nem tudták kiolvasni a számokból a helyes választ. Ha ezek után ugyanezeket az értékeket grafikon helyett megkapták táblázatban is, azzal a körítéssel, hogy egy adott bőrápolószer eredményességéről szólnak (a kérdező számára semleges téma), akkor érdekes módon azonnal képesek voltak helyesen értelmezni azokat.

(Ezen a ponton nekem felmerül, hogy ez mennyire tudatos működés - vajon tudták a politikai töltetű kérdésnél, hogy mi lenne a helyes válasz, csak nem voltak hajlandóak kimondani, vagy még maguk számára is öntudatlan volt ez a folyamat, és tényleg azt olvasták ki a számokból, amit ki is mondtak?)

Érdekes adalék, hogy azon esetekben, amikor a politikai töltetű kérdést megelőzően megkérték az alanyokat, hogy írjanak néhány mondatot egy olyan élményről, amitől jobban érezték magukat (egy kis egó / pozitív önérzet tuning), akkor sokkal nagyobb valószínűséggel adtak a tényeknek megfelelő válaszokat.

Ami persze rámutat arra, hogy az egész az egónk körül forog. Mindegy, mit mondanak a tények, ha én az ellenkezőjét tartom helyesnek hitbéli, világnézetbeli, politikai, érzelmi alapon, és azzal azonosulok! Akkor annak kimondása, hogy a dolgok állása szerint nem nekem van igazam, egyenlő az egó kis halálával. Ki akarná beismerni, hogy nem helyesek az elképzelései?

Csak hát ennek sokkal mélyebb következményei vannak. Mindannyian tudjuk, hogy ha valakinek határozott elképzelése van a dolgokról (akár vallási, akár politikai alapon például), akkor lehetetlen meggyőzni. Mind ismerünk ilyen embereket. Mondhatsz nekik bármit, nem fogják megváltoztatni a véleményüket. Akkor sem hiszik, ha látják, van, amelyik ezt kerek perec ki is jelenti. De itt most nem csak őróluk van szó. Nem csak a látványosan bigott vagy vakhitű emberekkel. Hanem velünk. Mindennapi emberekkel. Mi értelme van ezek után érvelni? Észérvek, bizonyítékok, viták, beszélgetések? Minek mindez, ha úgysem győzöd meg a másikat? És egyáltalán, hogyan mondj el így bármi fontosat, ha egyszer a másik teljesen irracionális alapon ellenáll neki?

Maximum egymásra csapjátok a telefont vagy az ajtót, mindketten sértődötten.

Ha tényleg racionális lények lennénk, akiknek az igazság a fontos, nem az, hogy a dolgok mindenképp úgy működjenek, ahogy számukra szimpatikus, akkor a következő módon történne: két ember leül beszélgetni valamiről ami kapcsán eltérő nézeteket vallanak. Higgadtan, barátságos hangnemben, közbevágás vagy a hangjuk felemelése nélkül, mosolyogva előadják amit gondolnak. Végül az egyik fél érvekkel alátámasztja, hogy a másiknak nincs igaza, aki ezt mosolyogva megköszöni, és elfogadja a másik véleményét, és onnantól kezdve sajátjaként kezeli azt.

Ugye milyen rohadtul életszerűtlen?

Pedig hát ez lenne a racionális.

Nem a dráma és veszekedés és összeveszés és meggyőzhetetlenség.

Mindenesetre most már kutatás is alátámasztja, hogy ilyenek vagyunk, és nem olyanok, amilyennek szeretnénk hinni magunkat. Nem igaz, hogy "hiszem, ha látom" - nem azt hisszük amit látunk, ellenkezőleg: azt látjuk, amit hiszünk. Azt látjuk, amit látni akarunk. Nem a világnézetünket igazítjuk a világhoz, a tényekhez, hanem a valóságot torzítjuk hozzá a véleményünkhöz. Mindannyian. És még csak észre sem vesszük.

(Várjunk, azt mondtam volna az elején, hogy csak megerősíti amit eddig is hittem? Akkor tényleg az áll a cikkben ami, vagy csak én látom bele? ;) Áh, a végtelen önrekurzió szépsége...)

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Egy képben a lényeg

Posted in: Az élet, A világmindenség, Meg minden

Rendhagyó könyvajánló II.

borító

Rendhagyó attól, hogy úgy ajánlom, hogy még én magam sem olvastam - viszont annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy azon vagyok, hogy megszerezzem.

Mindannyian hipnózis alatt állunk, és a tudatállapotok szivárványának színei közül egy korlátolt kis sávba vagyunk hipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, amikor ezen belül élünk. Ha véletlenül bármelyik irányba kijjebb megyünk, akkor nagyon megijedünk, és megijesztjük azokat is, akik körülöttünk élnek, és véletlenül észreveszik, hogy nem a normális tudatállapotban vagyunk.

Feldmár András - A tudatállapotok szivárványa

Posted in: Az élet, A világmindenség

Gondolatok egy végtelen világegyetemről V.

Persze éppúgy lehet az is, hogy a világegyetem nem végtelen.

Posted in: A világmindenség

Gondolatok egy végtelen világegyetemről IV.

Egy végtelen világegyetemben...

...ahol végtelen mennyiségű "jó" és "rossz" van...

...mit számít egyetlen tett milyensége?

Posted in: A világmindenség

Gondolatok egy végtelen világegyetemről III.

Egy végtelen világegyetemben...

...ahol minden ami csak megtörténhet, meg is történikminden pillanatban, végtelenszer...

...ha van is, mi értelme a szabad akaratnak?

 

Posted in: A világmindenség

Gondolatok egy végtelen világegyetemről II.

Ez, amit most csinálok, és ez, amit most csinálsz, végtelenszer megtörténik ebben a pillanatban is, és a többiben is.

És minden más is, amit csak el lehet képzelni.

Ez az ijesztőbb...? Vagy az, hogy...

Végtelen sok "másolat" eljut ugyaneddig a pontig ugyanígy, és csak itt vesz egy másmilyen irányt.

Vagyis: "odakint" létezik minden döntésed másik lehetősége. Minden, amit valaha csak tehettél volna, vagy tehetnél, meg is történik.

Szeretnél inkább egy másikban lenni?

Posted in: A világmindenség