Rendhagyó könyvajánló

Rendhagyó, mert nem olvastam, és így nem tudok róla biztosat állítani:

Eva-Maria Zurhorst - Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz

Amiért mégis ideteszem, az a fülszöveg. Idézek:

"Modern társadalmunkban a vásárlás, a fogyasztás és a feleslegessé vált tárgyak kidobása határozza meg napjainkat. Sajnos, ez a hozzáállás kapcsolatainkra is rányomta a bélyegét: A nem megfelelő dolgokat azonnal le kell cserélni – adott esetben a párunkat is."

"Mindenki arra vágyik, hogy a legjobbat kapja, és ezzel gyakran együttjár az az illúzió is, hogy ez fáradság nélkül is bekövetkezhet. Minél könnyebben, minél gyorsabban akarjuk elérni céljainkat, és ha a párkapcsolatunk nem úgy működik, ahogy mi szeretnénk, új társat keresünk. Hamis illúzió abban bízni, hogy a következő partnerrel majd minden más lesz – anélkül, hogy mi magunk változnánk."

Posted in: Az élet

Életed végén az elmúlasztott dolgok fájnak a legjobban

Egy méla gondolat

Új-Zélandon, Londonban, New Yorkban, Kaliforniában évi 14-22-31 millió forintnak megfelelő összeget kereshetnék a szakmámban.

Ez a gondolat már egyszer felmerült bennem, pár éve. Most megint megnéztem a külföldi álláskereső portálokat, a kollégákkal együtt. A 31 milliós számon majdnem kiköptük a sört, és felröhögtünk. Hát ja.

Miért is nem megyek? Tényleg, miért nem?

Esküvő vs. házasság

Örülök, hogy nem mindenki ilyen, de ettől ez még sajnos egy létező jelenség. Kinek nem inge, ne vegye magára, éééértem?

"People, women especially, absolutely adore weddings. For women it is their fairy princess day. It is the day they have been told their entire lives will be the happiest day of their lives. All the stops are pulled out, no expense is spared and the more lavish the wedding is, the more romantic it is.

The bride, she is the focus of the attention. It’s all about her and placing her on the highest pedestal possible. She is the star of the show at an extremely expensive costume party. The groom is, at best, a necessary if slightly inconvenient prop.

Yes, women absolutely adore weddings but marriage? Not so much."

Hommage

Nem ismerem. Csak áll ott a metró ajtajának dőlve.

Dorkó, és kék, enyhén koptatott farmer.

Fekete póló és könyékig feltűrt tavaszi dzseki.

Fején feltolt napszemüveg, fülében fülhallgató.

Hol élénken megnézi a körülötte lévőket, hol csak bámul ki az ajtó üvegén a sötét alagútba.

Nem is tudom, milyen érzés ül az arcán. De néha mosolyog.

Vajon mit hallgat...?

Kiábrándulásom a szerelemből V. - Pontot az i-re

Akkor tehát mire jöttem rá?

I. Csak hisszük, hogy tudjuk, mit miért teszünk, önámításban és önbecsapásban élünk, és így társunkat is akaratlanul is becsapjuk.

II. Nem vesszük észre a természet csapdáját, az újra és újra ismétlődő mintákat, hogy még a legújabb, legtökéletesebben induló kapcsolatból is elmúlik a szerelem. (Egyébként most, utólag látom, hogy abszolút vonatkozó írás ez a korábbi bejegyzés: Az örökké fejlődő kapcsolatok igénye)

III. Olyan ideák mentén szocializálódunk, és olyan elképzeléseket alkotunk a szerelemről, amik lehet, hogy köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Csak cserébe az ábrándos tökéletesség oltárán feláldozzuk a boldogságot.

IV. A nem tudatosított ösztöneinknek hála a "szerelem" a legtöbb esetben redukálható puszta biológiára, minden magasztosság nélkül. A körítést már csak mi hallucináljuk hozzá.

Lehangoló dolgok ezek. Hormonok rabszolgái vagyunk.

Szép kis illúziórombolás, illúziófosztás. Hát ennyi lenne? Hát tényleg nincs ennél több? Tényleg mindent ennyire le lehet csupaszítani, hogy már nem marad benne semmi szép, amiben hinni lehet?

Ha azt hiszed a leírtak alapján, hogy így gondolom, nem lepődöm meg. De mégsem lenne teljesen igazad.

Hogy akkor mit gondolok én valójában?

Más tollával II.

Néhány idézet, ezúttal Polcz Alaine - Befejezhetetlen című könyvéből.

"És a szép kezdet után egyszer csak kiderül, hogy amire az egyik azt mondja, hogy szeretet, a másiknak az egy nagy nulla, és fordítva: ami nekem az igazi szeretet jele, az a másiknak túlzás. Mégis, úgy kell szeretnünk azt a másikat, ahogyan az neki jó, ő pedig a felénk irányuló szeretetével mutatja meg nekünk, hogyan. Vagyis nem magunkból, a saját szeretetünkből kell (kellene) kiindulnunk, amikor szeretünk, hanem a másik szeretetéből."

Kiábrándulásom a szerelemből IV. - Ösztönök

Az egykoron hasznos, mára túlhaladottá vált védőrendszer - avagy mi rejlik a tudatosság illúziója alatt.

Kiábrándulásom a szerelemből III. - Ideák

Az európai kultúrában az esetek többségében mikor két ember összeházasodik, már ismerik egymást annyira, hogy ne kelljen nagy meglepetéstől tartani. A boldogító igen kimondásakor is többnyire azért szeretik egymást, társként tekintenek a másikra, és őszintén gondolják, hogy holtomiglan-holtodiglan.

Aztán a házasságok fele mégis válással végződik. Minden második! (Belgiumban meg pl. 75%). És akkor nem vettük még hozzá azokat, akik megkeseredetten, elidegenedve, vagy veszekedve, de együtt maradnak. Mennyi marad a végén, hány százalék, akik boldogan élik le együtt az életüket?

Kiábrándulásom a szerelemből II. - Múlandó dolgok

Emlékszel-e még első szerelmedre? Nem az első párkapcsolatodra, csak az első alkalomra, kiskamaszként, amikor bezsongtál valakire. Biztosan emlékszel. És attól függően, hogy fiú avagy lány vagy, írtál hozzá naplót, verset, követted hazáig, álmodoztál róla lefekvés előtt, de talán soha nem merted még megszólítani se.

Ma már szerelemnek tekinted az ilyet? Talán csak vonzalomnak. Mert ha jobban belegondolsz, látod, hogy még csak nem is ismerted. Akkor mégis azt mondtad rá, hogy szerelmes vagy.