Amit soha nem fogok tudni elmondani

hogy mind őrültek vagyunk, és mégsem tudunk erről

hogy sosem érthetjük meg egymást, csak élhetünk és élünk is ennek illúziójában

hogy csak modellezzük egymást ahogy a világot is

hogy az érzelmek ágensek, és használjuk egymást

hogy talán még a szeretet is illúzió, de ne sértődj meg ezen

hogy személyiségünk integritása csak illúzió, és valójában mi is többszörös személyiséggel rendelkezünk, csak nem hasítottuk le magunkról ezeket

hogy a valóságunk nemcsak, hogy csak a fejünkben létezik, de a milyensége is mindenkinek teljesen más

hogy a múlt képlékeny, és talán sosem történt meg, és nem tudod bebizonyítani, hogy a világ nem 3 másodperccel ezelőtt jött létre, az emlékeiddel együtt

hogy végtelen sok lehetséges tudatállapot van

hogy az öntudat nem transzcendens, önálló létező, csak az összetett információs rendszerek egyik emergens jellemzője, és a maga nemében nem speciálisabb, mint az elektromosság

hogy mi csak egy felcsapó hullám vagyunk az öntudat ezen tengerében

hogy az univerzum indifferens, hogy nincsen jó és rossz

hogy nincs egyidejűség

hogy még az események sorrendje sem fix, ha egymáshoz képest mozgásban vagyunk

hogy a relativitáselmélet leglényegibb filozófikus vonatkozása, hogy az idő nem globálisan telik, hanem lokálisan: máshogy itt mint ott mint amott

hogy a határozatlansági reláció filozófiai következménye, hogy a dolgok létezése és mozgása egyenértékű, nincs semmi ami létezhetne anélkül, hogy mozogna

hogy Platón barlanghasonlatában élünk, és aki egyszer kijut a barlangból, úgysem tudja elmondani amit látott

hogy én milyennek látom a piros színt, és milyen ízűnek érzem a csokoládét

hogy végtelenül magányosak vagyunk a fejünkben

 

...Ha ezek mindegyike egy sor helyett egy-egy blogbejegyzés lenne, még az is kevés lenne, hogy elmondhassam, de így meg végképp jogosan hiszed azt, hogy megőrültem. Azért majd még teszek rá kísérletet.

Comments

    No comments to show