After all this time?

Évek múltak el. Százszor is elengedtem, és mentem tovább. Százegyedjére miért vagyok megint ott vagyok, ahonnan elindultam? Azt hiszem, rendesen el vagyok baszva. Kifogtam a tutit. A kitörölhetetlent.

Gondoltam, ha nem beszélünk, nem tudok rólad semmit, ha nincs se kép se hang, majd könnyebb lesz. Hát most már tudom, hogy semmit nem ért.

Mintha rátetováltak volna a lelkemre. Még csak nem is fakul.

Békésebb, csendes, lappangó időszakok után újra és újra előtör.

És újra és újra veled álmodok, és hol szerelmet, hol csak szánakozást látok. Kaptam mindkettőt, többször is, így nem meglepő, hogy néha az agyam nem is tudja, melyik az utolsó, melyik az igaz állapot.

Nem volna igaz, hogy ne tudnék nélküled élni. Éppen csak nem szeretek.

És az sem, hogy minden tökéletes lett volna. De csak így volt értelme.

Hogy mi volt benned annyira különleges? Csak az, hogy te pont te voltál. Már azelőtt elfogadtam, hogy elmentél, hogy ténylegesen megtörtént. Azóta meg... már rég felfogtam, hogy árkon-bokron túl jársz, és azt is, hogy talán soha nem látlak többet.

Így is úgy is veled töltöm ezt az életet. Ha nem együtt, hát hiányoddal.

Comments

    No comments to show