2012. 02. 01. 00:17 ~ zzss
Ha valahol a környezetünkben közel vagy távol egy hangot hallunk, be tudjuk azonosítani a hang forrását (két fülünk van, dájó), a hang onnan jön.
De volt-e már olyan élményed, hogy fejeden/füledben a fej/fülhallgatóval (nem kívánt törlendő), meghökkentél, amikor jobban belegondoltál, hogy a hang a fejedben szól?
Végső soron minden hang (és észlelet) az agyunkba fut be - maximum hozzátársítjuk egy másik észlelethez (vö. az a két ember pár méterre tőlem beszélget, onnan jön a hang), és így könnyű megfeledkezni az előbbiről. De amikor annyira közelről szól, hogy nincs külső társítható tárgy vagy történés, na akkor lehet csak igazán elgondolkozni azon, hogy akkor... most hol is van az a pont, ahol hallom? Hol születik a fejemben a hang? (Nem, nem a hangok is megmondták, az más :) ). Hol szól a belső hang a fejemben? És egyáltalán, mi a hang, mint észlelet? Mi a zene, mint észlelet?