Rokon ismerőse az Unicr.... banknál dolgozik. Valamelyik jobban fő-fő fejes (legyen mondjuk Imre) összehívta a kevésbé fő-fő fejeseket (fiókvezetőket talán?). Aki hozta a számokat, leülhetett. Aki nem, annak háromszor térdre kellett ereszkednie, és azt mondania: "Nem vagyok méltó hozzád, Imre". Ez így most történt. True story.
Ettől majd biztos megjavul a könyvelési mérleg.
Az milyen már, hogy a jegyeladó automatákon ki van írva, hogy elfogad 500, 1000 és 2000 forintos bankjegyeket, de csak és kizárólag érmebedobó nyílás van? Azon, hogy bankkártyával nem lehet fizetni, már meg sem lepődöm :)
(Felfedezések, amit annak kapcsán tettem, hogy próbáltam segíteni két külföldinek 24 órás bérletet venni))
Tíz évvel ezelőtt, 16 évesen, két osztálytársammal-barátommal, akik szintén a környéken laktak, gyakran sétáltunk haza a gimiből, főleg ha jó idő volt. Nem volt messze. Nagyjából közös érdeklődésünk is volt, és mivel szélessávú internet és fájlmegosztás alig-alig volt, az első számú információ- és warezforrást mi jelentettük egymásnak.
... ha a víz nem 0 °C-on fagyna meg (oké, a Celsius-skála már eleve a víz fagyáspontjához lett igazítva, szóval akkor tessék: 273 K) ...
... vagy ha a földi élőlények testének nagy százaléka nem vízből állna (ilyeténképpen a benne szétfagyó víz az alapvető funkcióit gátolván és tönkretevén) ...
Nápolyig kell menni. Azért teszek egy kísérletet (ismét) a konyhámmal. Hátha pont most sikerül a lehetetlen! :)
Már régebben elgondolkoztam rajta, hogy miért van az, hogy ha egy kapcsolat - tartson bármely állomásánál is - nem tud továbblépni, akkor egyszer csak elromlik valami, és az esetek nagy részében a felek el is válnak?
Ha valahol a környezetünkben közel vagy távol egy hangot hallunk, be tudjuk azonosítani a hang forrását (két fülünk van, dájó), a hang onnan jön.
De volt-e már olyan élményed, hogy fejeden/füledben a fej/fülhallgatóval (nem kívánt törlendő), meghökkentél, amikor jobban belegondoltál, hogy a hang a fejedben szól?
Végső soron minden hang (és észlelet) az agyunkba fut be - maximum hozzátársítjuk egy másik észlelethez (vö. az a két ember pár méterre tőlem beszélget, onnan jön a hang), és így könnyű megfeledkezni az előbbiről. De amikor annyira közelről szól, hogy nincs külső társítható tárgy vagy történés, na akkor lehet csak igazán elgondolkozni azon, hogy akkor... most hol is van az a pont, ahol hallom? Hol születik a fejemben a hang? (Nem, nem a hangok is megmondták, az más :) ). Hol szól a belső hang a fejemben? És egyáltalán, mi a hang, mint észlelet? Mi a zene, mint észlelet?
Ez egy ilyen random agymenés. Gondolatok, rájövések, filozofálgatások, nahátok. Nem feltétlen a tutifaszaüberigazság, egy percig sem állítom!
